Avagy miért fagyoskodunk önként, józan ésszel nehezen magyarázható módon

A téli kirándulás elsőre rossz ötletnek tűnik. Hideg van, csúszik az út, és annyi réteg ruhát veszünk magunkra, hogy mozgás közben lassan elveszítjük az identitásunkat. Mégis, valamiért újra és újra elindulunk. Talán azért, mert a tél nem ígér semmi konkrétat – csak lenyűgöz újra és újra . És néha pont erre van szükségünk.

Talán mert a tél nem akar szórakoztatni. Csak hagy minket kicsit szétesni, majd lépésről lépésre összerakódni. A szétesés egyik legfontosabb első lépése a jó alibi.

Nagyon jó alibit ad. ☕🍷

Egy téli kirándulás mindenekelőtt tökéletes mentség arra, hogy délben forralt bort igyál.
Nem, ez nem alkoholizmus. Ez az élet és a pillanat élevezet, egy döntés. Tudatos jelenlét. Belső melegség. Fűszerezett önismeret.

A termoszt nem azért hoztad, hogy csendben párologjon a hátizsákban, miközben te hősiesen szenvedsz. Azért van, hogy megállj, tölts, kortyolj, és úgy tegyél, mintha ez mindig is így lett volna rendjén.

Megállni – csak úgy…👀

A tél legitimálja azt is, hogy ötpercenként megállj „csak nézelődni”.
Valójában levegőt veszel. Vagy azt ellenőrzöd, működik-e még a tüdőd.
Esetleg azon gondolkodsz, mikor hoztál utoljára normális döntést az életedben.

De ez mind belefér, mert erről is kell hogy szóljon egy téli kirándulás.
Itt nem sietünk. Itt a megállás nem gyengeség, hanem koncepció.

Fotók, amiken mindenki jobban néz ki 📸

Van valami felszabadító abban, hogy télen mindenki egyformán piros orrú.
Nem kell magyarázni. Nem kell filter. Nem kell „ez most előnytelen szög”.

A hideg elintézi.
Az arc kipirul, a tekintet kicsit üveges, és hirtelen mindenki úgy néz ki, mint aki élvezi, amit éppen csinál 

Az érzés, amit nem tudsz pontosan megfogalmazni 💛

A végén ott van az a furcsa, nehezen megmagyarázható érzés: mintha tettél volna magadért valamit.

Pedig objektíven nézve csak sétáltál.
Fáztál.
És ittál egy meleg italt.

Mégis: amikor hazamész, valamiért nyugodtsáűgot érzel.
Mintha a gondolatok leülepedtek volna.
Mintha nem lenne akkora sürgés-forgás odabent.

A tél nem ad nagy válaszokat. Csak elvesz egy kicsit a zajból.

És néha ennyi pont elég.