Így kezdődött minden
Az egyik sétánál a sípálya környékén a gyerekek felfedeztek egy kidőlt tuskót, ami még formásabb volt mint amit decemberben az út széléről átgurítottunk. Szélesebb, vastagabb támaszgyökerekkel, egyenletesen elvágott rönkkel.
Már jött is a gondolat a fejükben, hogy ezt haza kéne vinni.
Kihasználva, hogy öten voltunk, megpróbáltuk megemelni… de hiába, még a fás, erdős területről való kijuttatás is csak görgetéssel sikerült. Azt találtuk ki, ha már az út közelébe le tudnánk juttatni, akkor onnan már „gyerekjáték” betenni a csomagtartóba. Aznap csak a Meglepkés Dodge rendőrautó volt nálunk viszonylag nagy csomagtartóval, így igen csak mulatságos kép lehetetett ahogy egy hatalmas, szerteágazó gyökerű farönköt igyekszünk egy rendőrautó csomagtartójába bebillenteni. A projekt sikeres volt és a hatalmas rönk elköltözött, hogy az 1 rönkös faluból 2 rönkös falu legyen.
Jönnek a rönkök és épül Manófalva
Ahogy a második rönk is a helyére került és csípőre tett kézzel hátrébb álltunk megnézve mi hol mutatna jól a rönkön már nem volt megállás, csak úgy cikáztak a gondolatok, kisállatokról, manókról, virágokról és egy falu kialakításáról. Kitaláltuk, hogy kövekből rakjunk falat a Manófalva köré, ez lett a kerítés. Felhoztunk a kertből 2 kisebb rönköt, azok lettek a házak. Rendeltünk kis ablakokat, ajtókat a rönkházakra, összeszedtük a gyerekek játékai közül a kis állatokat amik méretben illeszkedtek a koncepciónkhoz, csináltunk tavat, istállót és akkor már a kerti kis szélmalmot is átköltöztettük a faluba.
Köszönjük karantén!
És egy csodás tavaszi karanténos hétvégén elkezdődött a lakópark építési projekt.
A kis faluba kiástuk a házaknak az alapot, felszögelte a gyereksereg az ablakokat, ajtókat aztán jött a kerítésépítés. Ekkor még nem gondoltuk, hogy a kerítésnek Manófalvát is meg kéne védenie nem csak dekorációként kellene működni, ezt azóta újragondoltuk… Mit ér egy cuki kis rönkház ahhoz passzoló kert nélkül, a gyermekek kreativitása tudjuk, hogy nem ismer határokat, így gyorsan megjelentek a kezükben öreg farönkökről, kövekről finoman lefejtett mohával. “Ez lesz a fű Manófalván!”-mondták a kis építészek!
Annyira, jól nézett ki az a kis maréknyi kert a rönkházak mellett, hogy egyre jobban egy profin megépített terepasztal előtt kezdtük el érezni magunkat. És egy kicsit maximalisták is vagyunk, így még jobban a tökéletességre akartunk törekedni. Ezért folytatni kellett az ötletes fűvesítést az egész faluban. Közel egy napja ráment a gyerekeknek, hogy pázsitot varázsoljanak egész Manófalvára. A végeredményt bármikor megtudjátok nézni ha Dobogókőn sétáltok! 5 négyzetméter moha szőnyegként leterítve! Fehér kavicsokból utak készültek, így a Manók és a kis lakók is könnyen meg tudták látogatni a szomszédokat.
Már csak a képzeled szab határt…
Ezt kis terepasztalt látva beindult az interneten a keresés! Szereztünk kis asztalokat, székeket, tavirózsát, békát a tóba, padokat a kertbe, öntözőkannát, kis vödröt, kutat, wc-t (ez mondjuk rettenetesen vicces) és ami a legfontosabb lakókat! Új manólakókat, akik azóta élik életüket. Vannak dolgos manók és vannak mulatozó, zenélő manók is.
